A szőlő egy nagyon elterjedt növény, a világ szinte minden táján termesztik és szinte mindenki szereti az ízét – nyersen vagy borként fogyasztva.
A finom ízén kívül azért is érdemes fogyasztani, mert nagyon egészséges is, egy nagyon erős antioxidáns polifenol található benne, melyet rezveratrolnak neveznek, ez a hatóanyag a legnagyobb koncentrációban, a szőlő magjában található.
A szőlőmag kivonatának (és a vörösbornak) fő hatóanyaga tehát a rezveratrol. A rezveratrol fellelhető további 70 növényfajtában. A rezveratrolt a növény azért termeli, hogy védje a különböző vírusoktól, baktériumoktól és mikroorganizmusoktól – ezt a hatást úgy hívjuk, hogy fitoalexin hatás. A fitoalexinek védik a növényt a fertőzésektől (patogénektől), azáltal, hogy lyukat ütnek a patogének sejtfalán vagy megakadályozzák az osztódásukat vagy éppen megzavarják a patogének sejtszintű anyagcseréjét. Ez a hatás embereknél is megfigyelhető, tanulmányok kimutatták, hogy a rezveratrol táplálékkiegészítés védhet a vírus, gomba és bakteriális fertőzésektől.
Ezenfelül a rezveratrol nagyon erős antioxidáns hatásokkal is bír, tehát véd a szervezetet támadó szabadgyököktől – melyek az oxidáció folyamatával támadják a testünk sejteit (az „anti-oxidánsok” tehát védenek az oxidációtól). Az oxidáció során a különféle oxigén- és nitrogénszabadgyökök és lipid-peroxidok a sejtek egy-egy piciny alkotóelemét (molekuláját) elektronhiányos állapotba hozzák – az elektron negatív töltésű alapvető részecske, amely a molekulákat építi fel, a molekulák pedig (mint kis lego elemek) felépítik a sejteket. Mivel a rezveratrolnak több mint 90 különféle szerkezetű formája ismert, így szinte mindegyik szabadgyök és lipidperoxid ellen védelmet képes nyújtani – ezért tekinthető nagyon erős antioxidánsnak.
Mivel a szabadgyökök fokozzák az öregedés tüneteit, felgyorsítják az öregedés folyamatát, illetve károsítják a DNS-t is (kimondottan az ún. telomer régió rövidülése hozható leginkább kapcsolatba az öregedéssel). Ezért az erős antioxidáns rezveratrol öregedés ellenes tulajdonságokkal is bír – ezt még tovább erősíti, hogy a rezveratrol képes lehet az előbb említett telomer régiót hosszabbítani.
A rezveratrol tumorellenes hatásokkal is bírhat, melyet az évtizedek során számos tanulmány alátámasztott. Feltehetőleg hasonlóan hathat a tumorsejtekre, mint a patogénekre, tehát segít megakadályozni a tumorsejtek osztódását, és elősegíti a tumorsejtek halálát. Továbbá a gyulladáscsökkentő és antioxidáns tulajdonságai is erősítik a tumorellenes hatásait, mivel a gyulladás és a szabadgyöktermelés tovább fokozza (vagy kialakíthatja) a tumorok növekedését. Érdekes módon a rezveratrol a testünket leginkább meghatározó DNS-re is hat, ezáltal pedig növeli az autofágia folyamatát, mely során a testünk felemészti a saját sérült sejtjeit (ezáltal a tumorsejteket is), továbbá növeli a tumorsejtek melletti szabadgyöktermelést, amely a tumorsejteket is károsítja – ez épp ellentétes hatás az előbb említett antioxidáns hatásnak, hogy is van ez akkor? A rezveratrol hatása dózis és helyfüggő, magasabb dózisoknál nagyobb eséllyel vált ki szabadgyöktermelést – amely a tumorsejtek leküzdésében éppenséggel hasznos egészséges embernél viszont nem kívánatos. Alacsonyabb dózisokban az egészséges sejtekre antioxidáns hatással van, a tumorsejtekre pedig prooxidáns (szabadgyöktermelés serkentő) hatásokkal bírhat – ez a kiegyensúlyozott válasz, ezért fontos, hogy a megfelelő dózisoknál maradjunk.
A fitoösztrogén (női nemi hormonszerű) hatásai miatt ígéretes lehet mellrákban szenvedő egyéneknél.
A rezveratrol javíthatja a szívizomzat működéséhez elengedhetetlen kálcium anyagcseréjét, ezzel több kalcium lesz elérhető a szívizom számára, az antixidáns és gyulladáscsökkentő hatásaival együtt számos szív-és érrendszeri betegség ellen védelmet nyújthat.
Az idegrendszert érintő betegségektől is védelmet nyújthat, továbbá serkenheti az agyi teljesítményt memóriát, azáltal, hogy a sejtek kis „motorjára” a mitokondriumra is hat.
A rezveratrol 5 grammos napi adagig biztonságosnak tekinthető, 1 grammos adagig nem okoz egyáltalán mellékhatást. 2.5 grammnál már megfigyelhetőek ritka esetben kisebb mellékhatások, mint a hányás és hasmenés és zsírmájban szenvedő egyéneknél ronthatja a májenzim értékeket.
Ezért az ajánlott napi dózis 500-1000 mg. Bármilyen betegségben szenvedünk konzultáljunk a szedése előtt kezelőorvossal.